Egyik nap sétáltam haza mikor megláttam egy különös férfi csoportot. Nem voltak különösen csúnyák, parasztok hanem csak mások voltak. Azért voltak nagyon különösek mivel nem európaiak voltak hanem Koreaiak. Én ott majdnem elájultam, hogy lehetnek, ilyen aranyosak? Minden nap mikor megyek haza a kávézó felé ott vannak és beszélgetnek. Következő nap a barát nőmet is magammal vittem, mert hát ő is nagy Korea buzi és messziről bámultuk őket, mert nem igazán mertünk közelebb menni. De mély levegőt vettünk és elindultunk minél közelebb mentünk láttuk mintha ismerősek lennének. Ezt messziről nem láthattuk rendesen, de mentünk tovább és majdnem sikítoztunk, de meg fékeztük magunkat, hogy higgadt ember módján viselkedjünk. Szépen nyugodtan oda mentünk és köszöntünk:
-Sziasztok - vigyorogtunk izgatottan
-Sziasztok - köszöntek vissza egyszerre mind a heten
-Hogy kerültök ide pont ebbe a városba? - kérdezte a barátnőm Réka félénken
-Hát ezt nehéz elmagyarázni -válaszolt Jungkook
-Oké semmi gond meg értjük. És lesz itt koncertetek vagy csak látogatóban vagytok?
-Eredetileg csak városnézésre, de még a végén beszerveznek egy koncertet - válaszolt Jimin
-Értjük reméljük azért lesz koncert és még találkozunk.
-Örültünk a találkozásnak sziasztok
-Sziasztok
Mi vigyorogva mentünk el és vagy hússzor még vissza néztünk alig hittük el, hogy tényleg a BTS-el találkoztunk. Másnap megint arra mentünk mivel ezt ki hagyná ki hogyha megteheti. De, akkor csak négyen voltak ott.
-Sziasztok! Jungkook, Jimin és V hogyhogy nem jöttek veletek?
-El indutak megkeresni azt aki miatt ide jöttünk reméljük megtalálják. -bizakodva mondta Jin
-És kit kerestek? Ha nem közvetlen a kérdés.
-Jungkook régi barátját akivel kiskorában nagyon jóban voltak - válaszolt Jin
-Ooo értjük hát sok szerencsét sziasztok!
-Köszönjük sziasztok!
Mikor elmentünk, akkor értek vissza a fiúk és lihegve beszéltek, hogy:
-Nem találtuk sehol, de a régi házat megtaláltuk ahol laktunk.
-Remek, akkor menjünk nézünk arra körül
És mentek a házhoz. Mikor oda értek különös fogattatás érte őket.
Mikor megérkeztek a régi házukhoz Jungkook egyből meglátta azt akit végig keresett, és fogalma se volt hogy már találkozott vele. Jungkook oda ment és köszönt neki, de a lány sajnos nem ismerte fel.
-Szia Jungkook vagyok emlékszel még rám?
-Ááááá hogyne emlékeznék már kétszer is találkoztunk
-Igen de nem emlékszel valami másra talán?
-Nem mire kéne?
-Áh semmire - sétált vissza lehajtott fejjel a fiúkhoz. Ők meg csak néztek, hogy akit keresett az egy lány azt hitték egy régi haverjáról beszélt. Másnap elhatározták, hogy segítenek emlékeztetni a lányt Jungkook közös múltjáról. De délután mikor várták a kávézó előtt nem kellet semmire emlékeztetni őt.
-Jungkoooook!! emlékszem annyira hiányoztál. Miért nem szóltál, hogy te vagy az fel sem ismertelek annyira megváltoztál
-Te is sokat változtál és milyen szép lettél
-Mi az, hogy szép lettem? Eddig nem voltam az? - mondtam nevetve
-Bocsi bocsi nem így akartam áá ne üss
A többiek szépen lassan hátráltak és csak annyit mondtak:
-Mi, akkor itt hagyunk benneteket szórakozni.
-Oké - válaszoltunk egyszerre és elindultunk sétálni. A sok sétálástól a lábaim teljesen kimerültek majd össze estem, de szerencsére Jungkook elkapott és haza vitt és lerakott az ágyra. Szüleim már aggódtak értem, mert már nagyon késő volt. Meg köszönték, hogy épségben haza hozott és ahogy szüleimet ismerve nem engedték el egyhamar.
-Ilyen sötétben nem kéne egyedül mászkálnod nyugodtan aludjál nálunk ma este. - próbálta anya rábeszélni
-Nem, nem nyugodjon meg nem lesz semmi bajom.
-Na nem lesz baj maradj nyugodtan
-Rendben maradokAnya örvendezve ment beágyazni Jungkooknak én közben meg már rég aludtam a kanapén.....
Mikor megérkeztek a régi házukhoz Jungkook egyből meglátta azt akit végig keresett, és fogalma se volt hogy már találkozott vele. Jungkook oda ment és köszönt neki, de a lány sajnos nem ismerte fel.
-Szia Jungkook vagyok emlékszel még rám?
-Ááááá hogyne emlékeznék már kétszer is találkoztunk
-Igen de nem emlékszel valami másra talán?
-Nem mire kéne?
-Áh semmire - sétált vissza lehajtott fejjel a fiúkhoz. Ők meg csak néztek, hogy akit keresett az egy lány azt hitték egy régi haverjáról beszélt. Másnap elhatározták, hogy segítenek emlékeztetni a lányt Jungkook közös múltjáról. De délután mikor várták a kávézó előtt nem kellet semmire emlékeztetni őt.
-Jungkoooook!! emlékszem annyira hiányoztál. Miért nem szóltál, hogy te vagy az fel sem ismertelek annyira megváltoztál
-Te is sokat változtál és milyen szép lettél
-Mi az, hogy szép lettem? Eddig nem voltam az? - mondtam nevetve
-Bocsi bocsi nem így akartam áá ne üss
A többiek szépen lassan hátráltak és csak annyit mondtak:
-Mi, akkor itt hagyunk benneteket szórakozni.
-Oké - válaszoltunk egyszerre és elindultunk sétálni. A sok sétálástól a lábaim teljesen kimerültek majd össze estem, de szerencsére Jungkook elkapott és haza vitt és lerakott az ágyra. Szüleim már aggódtak értem, mert már nagyon késő volt. Meg köszönték, hogy épségben haza hozott és ahogy szüleimet ismerve nem engedték el egyhamar.
-Ilyen sötétben nem kéne egyedül mászkálnod nyugodtan aludjál nálunk ma este. - próbálta anya rábeszélni
-Nem, nem nyugodjon meg nem lesz semmi bajom.
-Na nem lesz baj maradj nyugodtan
-Rendben maradokAnya örvendezve ment beágyazni Jungkooknak én közben meg már rég aludtam a kanapén.....
